W. J. T. Mitchell: A műalkotás a bio-kibernetikus reprodukció korszakában (részlet)

Még a háború is, az emberek által megtapasztalt legdrámaibb és legmeghatározóbb történelmi esemény, radikálisan bizonytalan és elmosódó formát ölt napjainkban. Amikor ezt írom, az Egyesült Államok háborúban áll, de egy újfajta, kétértelmű, be nem jelentett háborút vív, amelyben az ellenség nincs sehol, és mégis mindenütt ott van. Behatárolható terület és identitás nélkül, valahol messze Afganisztánban és Irakban lokalizálható, de egyúttal ott van velünk együtt Floridában is, barlangokban és titkos bázisokon rejtőzik, de furgonjával mint helyi lakos nyíltan autózgat a bevásárlóközpontokban, „alvó sejt”, amely pestist és pusztítást terjesztve figyelmeztetés nélkül bármikor életre kelhet. A háború kirobbanását a halál és a tömegpusztítás fájdalmas, zsigeri katasztrófájaként éltük meg, miközben médiaeseményként a fikció és a kétely hullámai kísérték. A katonai konfliktus a kémkedéstől, a diplomáciától és a kommandó-akcióktól a teljes mértékű megelőző háborúig fejlődött. Ez egy frontok és hátország nélküli háború, amely meghatározhatatlan és valószínűleg elérhetetlen célokért folyik. Miközben megalapozza az állandó harckészültség állapotát, amely hozzájárul egy politikai párt, sőt azon belül egy kis frakció, hatalmi konszolidációjához. Ha a fasizmus szót használjuk erre a helyzetre, akkor ez nem is annyira az elkötelezett elnevezésről szól, hanem arról, hogy egy helyzetet valóban nevén nevezzünk.


Miközben a terrorizmust tekintik korunk leghatalmasabb gonoszának, a legnépszerűbb film ma a Matrix, amely egy maroknyi hacker-terroristát állít piedesztálra, akik az egész világgazdasági és politikai rendszer lerombolásán fáradoznak, mivel bosszantja őket az a tény, hogy számítógépek irányítják az emberek életét. Nagyon sajátos időben élünk, amikor egyre hatalmasabb média közvetít egyre több információt egyre több embernek, miközben a „kapcsolat nélküliség” jelensége soha nem volt ilyen drámai jelentőségű. Az amerikai elnökválasztási statisztika széleskörű elégedetlenséget mutat a kormányzó párt gyakorlatilag minden fontosabb politikai álláspontjával szemben, ugyanakkor a vezető továbbra is példátlan népszerűségnek örvend, és pártja egymás után aratja a győzelmeket. Minden tudós csodálkozik a „kapcsolatnélküliségen”, ami megfertőzte az amerikai köztudatot (már ha ennek a kifejezésnek még van egyáltalán értelme), és e „tudat” minden egyes analízise azt sugallja, hogy olyan helyreállíthatatlanul megosztottá vált, mintha az amerikaiak két különböző bolygón élnének.

Walter Benjamin jóslata, miszerint az emberi faj képes lehet arra, hogy „saját pusztulását elsőrangú esztétikai élményként” nézze végig, az apokaliptikus katasztrófa-filmek hosszú sorában vált valóra. [19] A 2001. szeptember 11-én New Yorkból sugárzott felvételeket Hollywood már számtalan alkalommal előrevetítette, és még arra is utalhatunk, hogy a terroristák úgy időzítették a második repülő becsapódását a World Trade Center déli tornyába, hogy várakozásukhoz híven videókamerák százai rögzítették és sugározták szét az eseményt élőben az egész világ felé.

2003. szeptember
teljes szöveg