Tegnap megnéztem az Iszka utazása című Bollók Csaba filmet. Felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt kiváló az alapanyag és ez átüt szinte minden képen. Viszont a fiktív és az inprovizatív elemek nem símulnak egymásba. Hol azt érzem, hogy egy kalsszikus nyelvet látok (kocsizások), hol pedig egy sokkal szabadabb elbeszélésmód kerül előtérbe (ez a gyakoribb). Szóval egy kissé heterogén a film szövete, de mindezzel együtt kihagyhatatlan mozi.
A film után beszélgetés is volt a rendezővel. Turnacker Katalin és Pólya Tamás voltak kérdezők. Az egyik legfontosabb és visszatérő elem a nyomoron átsugárzó derű és élni akarás motívuma volt, illetve a film elő és utótörténete is hangsúlyos szerepett kapott. Egy kicsit olyan volt mintha a film tovább folyatódott volna a valóságban, mintha a valóság is a film része lett volna és fordítva. Ezzel kapcsolatban sok érdesség olvasható az Iszka blogjában. Ime egy kis ízelítő az utótörténetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése