Élménydömping

Már napok óta tervezem az írást, most végre sikerült. A konferencia második napján egy „internet kávézóban” reggeliztem, ahol összeismerkedtem egy helyi sráccal, akivel aztán körbeutaztuk a fél várost. Úgy elhúzódott az idő, hogy a színházról szóló előadásokról nagyrészt lemaradtam, pedig mint később hallottam elég színvonalasak voltak. Némileg pótolta ezt a hiányt Schuller Gabriellával (ő volt az egyik előadó), és Halász Péterrel ill. Deák-Sárosi Lászlóval (ő volt a szobatársam) folytatott beszélgetés, az este folyamán. Színházról és filmekről beszégettünk. Például, hogy Jeles tulajdonképpen pótcselekvésnek tekinetette/tekinti a színházat, vagyis hogy mennyiben befolyásolja ez e munkáinak a megítélését. Vagy például arról, hogy Bódy videomunkái mennyire bírnak aktualitással manapság, nemcsupán-e egy technikai újítással való kísérletezés példái, amit ma már messze túlhaladtak? Illetve általánosabb formában is felvetődött a kérdés, azaz hogy mennyire hordozzák magukon a filmek saját korukat, mennyiben válnak hiteltelenné, elavultá, naivvá, gyermeteggé? A beszélgetés vége felé, némi nézeteltérésbe keveredtem Lászlóval, Jancsó utóbbi filmjei okán. Különösen az Ede megevé ebédem volt szálka szemében. Gyűlöletkeltő műként beszélt róla. Úgy érvelt hogy hiába von vissza mindent Jancsó, amit kimond, ennek ellenére átjön egy szándékolt és egyértelmű ideológia, aminek semmi köze az igazsághoz. Én inkább azt mondanám, hogy annyira eldurvult a helyzet ma Mo.-on, minden kifordult eredeti jelentéséből. Jó példa erre az árpádsávos zászló, vagy a forradalomról alkotott kép. Azt persze nem vitatom, hogy a kimondások és visszavonások is közvetítenek egyfajta értékrendet, de semmiképp sem gondolom, hogy ezek mögött bármiféle gyűlöletkeltő szándék lenne, az aki mégis ezt látja mögötte csupán azt jelzi, hogy komolyan vesz vmi olyat, ami alól már rég kicsúszott a talaj, aminek nincs létjogosultsága, amire Jancsó sem kíván építeni semmit. Azt pedig, hogy szabadon gondolkodik, nem kéne a szemére vetni, elég ritka manapság. László véleménye bővebben itt olvasható.

De nem akarok ennyire előre szaladni (és eltérni a témától), mert estig még sok egyéb dolog történt. Például kiváló halászlé, kiváló úriemberek társaságában :). Egy jó kis kiállítás a REÖK Palotában, Perovics Zoltán díszlettervező munkáiból "Metanoia lomtár" címmel. A kiállítást Jeles András nyitotta meg, elég rendhagyó módon. Egy Simone Weil idézetet írt fel krétával egy fekete fatáblára, lassan, időnként letörölve, majd újraírva bizonyos részleteket, miközben halk zene szólt mi "nézők" sötétben vártuk, hogy végezzen a művelettel. Befejezvén az írást vmi hasonlót mondott: "a kiállítás meg van nyitva" :). Az idézet a következő volt:

A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.


A munkák egyszerre voltak nyomasztóak és bályosak, ridegek és melegséget árasztóak. Apró szigetek különös világa, életnyomok gyűjteményei, megszokott és szürreális tárgyak, komikus egymásmelletiségek, mozgó építmények. Díszletek, melyek önálló alkotásként is megállják a helyüket.

A kiállítást követően a Grand Café mozitermében beszélgetett Báron György Jeles Andrással. Ami az előző napi beszélgetésekhez hasonlóan jól sikerült. A lámpafények fogságában feszengő Jeles úgy tűnt hamar megszabadult szemét vakító béklyóitól, köszönhető az érdekes kérdéseknek, tartalmas hozzászólásoknak. Többek között az is kiderült, hogy készül az új Jeles film, témája a 19. század.

A nap záróprogramjaként a Hólyagcirkusz Társulat, Jeles Kedves ismerősök című darabjának zenei anyagát adta elő. Ami olyannyira tetszett, hogy vásároltam is két albumot tőlük.

Sajnos a konferencia utolsó napján már nem tudtam részt venni! Délelőtt 10-kor indultam vissza Pécsre, sok-sok tapasztalattal gazdagodva, maradandó élményeket szerzve!

Köszönet és gratula a szervezőkenk!