Talán kissé túlzó a párhuzam a Kill Bill és Az ismeretlen között, de mit tegyek, ez volt az első gondolatom a moziból kifelé jövet, s aztán ettől már nemis tudtam szabadulni. Jól lehet a különbségek sora valószínűleg hosszabb lenne, mint a hasonlóságoké.
Magányos, mindenre elszánt nő felveszi a múltjával a harcot, a bosszú és gyermekének megmentése, megóvása motíválja cselekedeteit. Mindkét film elég erőszakosan (és nemcsak az erőszakos jelenetekben) próbál hatni az érzékeinkre. Éles ellentétek, gyors vágások, erős hanghatások, egyszerű dramaturgia. A Kill Billnél ez nem annyira zavaró, egyrészt mert ironizál, másrészt mert amerikai. Tornatore-re azonban egyik sem mondható el. A durva, nyers hangjai leválnak a film szövetéről, hiába egy durva és nyers világ megidézői. A Visszafordíthatalan semmitmondó brutalitása kapcsán éreztem vmi hasonlót.
A feszültségteli jelenetekben alkalmazott rendszerek is az amarikai egyszerűséget sugározzák. Működnek, de nincs bennük semmi különös. Nem lepődünk meg, s olyan nagyon talán nemis izgulunk. Persze Tarantinonál ez ismét kap azért némi csavart, önreflexivitást, műfaji pikantériát. De a mese szabályainak határát egyikük sem akarja átlépni, a kereteken belül mozognak.
Minkét filmre jellemző a gicsbe hajló szentimentalizmus, de jól tudjuk, hogy ezzel igazán csak a távol-keletiek tudnak jól bánni. Például Kitano. Mindketten kialakítják ugyan a saját szentimentalizmusukat, érzelmességüket, de sajnos a modortól nem jutnak el a stílusig.
A távol-keleti filmek hatása egyértelmű a Kill Bill esetében, nyomokban és nem annyira egyértelműen az Ismeretlenben is megfigyelhető. Több jelenet is Kim Ki-duk filmjeit jutatta eszembe:
A zsigerek, az ösztönök működése és ezzel egybeforrva az elszántság, a tudatosság. A végső célnak minden más alárendelődik, minden eszközként funkcionál. Emberek, tárgyak vagy akár egy szemeteszsák tartalma, minden információt hordoz, minden felhasználható.
Az eddig leírtak talán azt tükrözték, hogy nem különösebben tetszett a film, pedig ez nem igaz, magába szippantott hibáival, hiányosságaival együtt. A karakterek kiválasztása, felépítése profi munka. Érdekes látni, hogy egy klasszikus nyelv hogyan próbálja meg integrálni korunk filmes vonulatait az USA-tól Európán át a Távol-Keletig, a kommersztől a művészfilmekig. Egyátalán lehetséges-e ez az integráció vagy sűrgősen ki kell dobni a régit?
Tornatore a Puszta formalitással (és nem a Cinema Paradisoval) magasra tette a lécet, amit most nem sikerült megugornia.
IMDB
elemzés (kritikustomeg.org)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése