Szöveghalom

A szakdolgozatomat írom. Ez látszik a mostani bejegyzéseimen :). Lehet hogy ez így nem túl izgalmas :(. De sebaj, nekem tök hasznos játszadozni ezekkel a szövegekkel, segít előrehaladni, gondolatokat formálni. Nemsokára a dolgozatból is feltöltök egy részletet. A témám digitális művészet, azon belül is a külünféle képalkotó technikák. Festészet, foto, film. Ha bármi érdekesbe belefuttok, ami ide kapcsolható, írjatok légyszíves!


A már-már szokásossá váló idézethalom, persze ma sem maradhat el. De ezelőtt még egy pár érdekes szöveg.

David Walsh: Szükségünk van filmre?
Gondolatok a celluloid halálához.

Peter Weibel: Az intelligens kép.
Izgalmas előadás film múltjáról és jövőjéről, a klónkultúráról és a halhatatlanság lehetőségéről.

Tillmann J. A.: Merőleges elmozdulások. Utak a modern művészetben.
Egy korábbi bejegyzésben már idéztem tőle. Stílusa magával ragadó, néha kissé homályos, már-már költői. Ennek köszönhetően szövegei élvezetes elmejátékok táptaljául szolgálnak.

és végül a beígért:

Lev Manovich: A posztmédia esztétika. Krízisben a médium. (részletek)

[...]

A múzeumok, művészeti iskolák, alapítványok és más kulturális intézmények szerkezetét továbbra is az a feltételezés rendszerezi, mely szerint a művészeti gyakorlat takaros elkülönülő halmazokba rendezhető, jóllehet a kultúra aktuális működése ezt már rég nem támasztja alá.

[...]

Míg a modern művészeti rendszer olyan tárgyak forgalmára épült, amelyek vagy egyediek, vagy pedig kis példányszámúak, addig a tömegkultúra egymással azonos másolatok tömeges elosztását gyakorolja, és ezáltal a különböző mechanikus és elektronikus reprodukciós technológiák függvénye.

[...]

A digitális ábrázolásra való áttérés, valamint a médiumok javarészében alkalmazható közönséges szerkesztési eszközök (másolás, beillesztés, morfolás, betoldás, szűrés, stb.) anyagi szinten eltörölték a különbségeket fotográfia és festészet, illetve film és animáció között (az álló- illetve mozgókép birodalmában).


Esztétikai értelemben a Web egy multimédia-dokumentumot (értsd: valamit, ami a szöveg, fotó, videó, grafika és animáció különböző médiumait kombinálja és keveri) emelt az új kommunikációs szabvány szintjére. Ugyanakkor a digitális technológia elősegítette annak a már létező kulturális gyakorlatnak a meghonosodását, amely ugyanazon mű különböző verzióit állította elő különböző médiumok, elosztási hálózatok és hallgatóság számára. És amennyiben valaki ugyanazon mű gyökeresen különböző verzióit állíthatja elő (például interaktív és nem interaktív változat, vagy 35 mm-es film és webes változat) a műtárgy identitása és médiuma közötti hagyományosan erős kötődés megszakad.

[...]

A szöveg befogadását, azt, hogy milyen típusú adatokat tartalmaz, azok miként vannak megszerkesztve, mi mást jelenthetnek, és mit nem, az interfész - amelyen keresztül az olvasó a szöveghez hozzáfér -, szintén alakítja. Továbbá, a konkrét és a metaforikus értelemben felfogható szoftvereszközök teszik lehetővé a szerző és a felhasználó számára a már meglévő kulturális szövegek újraalkotását (remixét)

[...]

Ha ugyanaz az adatfeldolgozó gép egyaránt használható racionális, tudatos folyamatokhoz (például egy számítógépkód előállítása) és a bulizás valós testi élményének előhívására, akkor ez azt jelenti, hogy az adat nem csak a kognitív oldal része. Ha társadalmunkban ugyanaz az adatfolyam mozgatja agyunkat és testünket, az információesztétika végül talán azt is megérti majd, hogy az adat érzelmi aspektusát miként is képzelje el.

2004