Képköznapok visszaszámlálás

Lassan lejár az idei Képköznapok jelentkezési határideje! Még van 5 napod!

Ha részt akarsz venni a táborban:

1. Írd le a ötleted (max. 1 oldal)
2. Töltsd ki a jelentkezési lapot!
3. Küldd el a rendzsaw@gmail.com címre!


Jelentkezési határidő május 1.

részletek

filmek
képek

Helyszínfotók

Lindával készülünk a Képköznapokra :)

Széljegyzetek az első magyar vlogsorozathoz I.

Már régóta tervezem, hogy írok az onlysuckers-ről. Valamiért most végre elszántam magam, hogy ezt meg is tegyem. Nem leszek túl hosszú és valószínűleg egy csomó minden kimarad, ami még korábban jutott eszembe a sorozat kapcsán. De majd legfeljebb egy másik posztban kerül majd fel.



Többen is vlogoltak már az onlysuckers előtt, akár sorozatszerűen is. A legfőbb különbség, talán az hogy az onlysuckers egyszerre kötődik a tv-sorozatokhoz és ezzel párhuzamosan az új formához, műfajhoz a vloghoz. Egyfajta szimbiózis ez a hagyományos műfaj és a youtube ill. a videómegosztók világával. Ráadásul itt egy kitalált történetről van szó, ami persze nagyon életszagú, mivel nincs részletesen megírt forgatókönyv, nincsenek megírt jelenetek, csak szituációk vannak felvázolva.

A másik oldalról megközelítve, tulajdonképpen semmi eddigihez sem hasonlít az onlysuckers. Mivel lebontja mind a tv szériák dramaturgiáját, mind a vlogolás jellegzetes elemeit. Mindkettőt felhasználja, de vmi teljesen újat épít fel belőle. A sorozatok mindig úgy vannak felépítve, hogy meg akard nézni a következő epizódot, mindig vmit eltitkolnak, amit csak a következő részből tudhatsz meg. Itt szó sincs ilyesmiről és mégis várod hogy mi lesz. Alig található kapcsolódási pont az egymást követő darabok között. A szereplők, a párkapcsolati téma, a forma közös, de a részek önmagukban is működőképesek. Azt hiszem, ha nem ebben ebben a sorrendben kerültek volna fel, akkor is működnének. Van ugyan valamiféle íve, összefüggésrendszere az egymást követő videóknak, élettöredékeknek, önelemzéseknek, de sem nem a tv-sorozatok, sem nem a vlog sorozatoktól megszokott linearitásban, ok-okozatiságban. Ugrálunk az időben, a terekben, belső világokban. Lenyomatok ezek szűkre szabott világunkról, egy korosztály világáról, gondolkodásmódjáról.

Azt gondolom példanélküli és nagy jelentőségű dologról van szó, hiszen ennyire közvetlenül és hitelesen senki sem szól ma Magyarországon. Amit mégis hiányolok belőle azt talán pont az, ami az előnye is. Arról van szó, hogy nem ás a dolgok mélyére csak bemutatja őket, állapotrajzokat vázol. Hiába elemzik magukat, helyzeteiket a szereplők mégsem sejlenek fel a valódi okok. Viszont pont ezért gondolkodásra ébresztheti a nézőt, hogy magába nézzen, hogy megvizsgálja ő maga hol bújik meg ebben a történetben. Mert hogy mindannyian benne vagyunk az tagadhatatlan. A kamera tükrében nemcsak a szereplők jelennek meg, a néző is magára ismerhet, vagy épp ellenkezőleg vitára, párbeszédre ösztökélhetik a látottak.

Szinopszis

Munkacím: Napok
Hossz: 15 perc
Kép: fekete-fehér, szélesvásznú (ez még nem biztos)
Helyszín: Régi, öreg ház, kidőlt falakkal, egy domb tetején.
Szereplők: 3 idősebb vagy torz arcú férfi

Kép

Statikus, fotószerű beállítások, az alakokról, akik nem mozognak (a szájuk sem), egy-egy „klasszikus” festményre emlékeztető kompozícióba (nem konkrét kompozíciókra gondolok, csak jellegében, tulajdonságaiban hasonlóra). Tönkrement tárgyak közelije


A statikus beállításokat lehet, hogy ellenpontozni kéne. Arra gondoltam, hogy ezt a természet életteliségével és burjánzásával lehetne. A növények ellepik az emberi környezetet, élőlények mozgása (nyúl, őz, fácán stb.)

Hang

Szagatott, darabos, hangsúlytalan beszédmód, szavak egymásután rendezett sora, hangsúlyok nélkül, mintha kontextusukból kiragadva, önmagukban állnának. A felvétel úgy zajlana, hogy a szereplők nem tudnák milyen szöveget mondanak fel. Csak szavakat kapnának, amik nem lennének mondattá rendezve. Egyenként kellene kimondaniuk. S majd e viszonylag szűkre szabott szókincsből, az utómunka során állítanánk össze a szükséges mondatokat. E mondatok kísérnék a látható képeket.

Történet

A történet csupán ürügy lenne a fenti forma kibontására. (mint ahogy az nálam általában lenni szokott). Valószínűleg egy vagy több Beckett drámán alapulna (egyenlőre még nem találtam meg a megfelelő/ke/t). A történet párbeszédes formában bomlana ki, de mivel a szereplők mozdulatlanok, nem mozog a szájuk sem a szöveg alatt, ezért egymásra reagáló belső monológként is felfogható az, amit „mondanak”.

Női szereplőn még gondolkodom, bár egyre erősebb bennem az érzés, hogy nincs helye ebben a történetben :). Hacsak nem találok vmi lerobbant alkesz nőt, aki már férfimód szétitta magát vagy férfivá itta magát :).