2007. november 4., vasárnap

Bagatell

Jövő hét végén megyek egy konferenciára Szegedre. A címe "Kettős Vetítés". A fókuszban Bódy Gábor és Jeles András műveinek elemző vizsgálata áll. Előadásomban a Meghallgatás és az Egy bagatell műveket vetem össze.

Az egész úgy kezdődött, hogy az előző szemeszterben részt vettem Zalán Vince Bódy Gáborról szóló kurzusán. Az ő buzdítására jelentkeztem erre a pályázatra és bővítettem ki akkori írásomat.

Itt most az eredeti, az Egy bagatellről szóló dolgozat következik.

De előtte még íme a film



négyből egy bagatell

"minden kísérlet lényege, akár valamilyen tagadó-destruktív, akár teoretikus-konstruktív megfontolás termékei, hogy – ha valamiféle eredményre jut –, az eredmények önmaguktól, áttételesen fölszívódnak a társadalom tudatába" (bódy gábor).


több mint kísérleti film
a kísérleti film szerepe meghatározó bódy munkásságában. a filmnyelvi sorozat (új audióvizuális nyelvezet körülírása) elindítása és a K/3 csoport megalapítása (a kísérleti film újraszervezése), majd a MAFILM keretein belül kísérleti szekció irányítása, ha rövid időre is, de segítette a hazai experimentális filmezés kibontakozásának lehetőségét, és nem utolsó sorban hozzájárult az új narrativitás megteremtéséhez. bódy országhatárokat határokat átívelő filmes víziója („experimentális mozgóképi kutatások nemzetközi összehangolására törekszem” – írja önéletrajzában) azonban nem tudott megvalósulni.

a kísérleti filmezés, a film specifikumának feltárására, a filmnyelv megújítására irányuló törekvés . így többek között feladata lehet a film kifejezőeszközeinek felkutatása, ill. a film hatásmechanizmusának vizsgálata. láthatóan, tehát fontos elméleti szerepe van. filmelmélet a film nyelvén. a film metanyelve. a filmet elemző film . elemi szinten próbál jelentésösszefüggéseket feltárni, formákat, helyzeteket boncolni tudományos igénnyel. hogyan kommunikál a film? hogyan tulajdonítunk jelentést a hangos mozgóképnek? mire használható a film mint médium? milyen a film viszonya más médiumokhoz ill. a film mint különböző médiumok együttes megjelenítője, milyen lehetőségeket rejt magában?
másrészt a kísérleti filmek „a nagyipari film-, vagy televíziós műsorgyártás és forgalmazás keretein kívül jöttek létre; mint ilyenek, spontán, vagy deklarált módon szakítottak annak konvencióival” . filmkészítés jövőjéről, lehetőségeiről gondolkodva mutat utat, felülvizsgálva, elutasítva az elavult, kiüresedett formákat.

bódy a kísérleti film célját tekintve három alapvető típust különít el. az experimentális film „reflektálhat először is magára a filmezés tényére [...] tehát a filmre mint kommunikációs aktusra irányítja a figyelmet. ezek főként destrukciós irányzatok, de ha egy destrukciós folyamat alapos, akkor, mint a röntgensugárzás, kiadja annak a negatív formáját, ami útjában áll”. ezek a nyelvújító törekvések, a korábbi formák felülvizsgálata, destrukciója útján. az egy bagatell talán leginkább ebbe a csoportba sorolható.

„a második fő irányzat analitikus: a használatos formákat artikulálja. végül is konstruktív beállítottságú, még ha a redukció során olyan kis egységekig megy is vissza, amelyekre a <> joggal mondja, hogy <>” ez a tudományos módszert alkalmazó kísérleti film típusa. megfigyel, elemekre bont, konstruál, laboratóriumi körülmények között.

„a harmadik irányzat a filmkészítés tematikai bázisát tágítja sarkosan. nyilvánvaló, hogy egy-egy médium tematikai bázisa minden kor kultúrájában behatárolt; a lét számos megnyilvánulása ezen kívül reked. amikor a festő csendélet tárgyául virág helyett konzervdobozt választ, ugyanúgy a konvencionális tematikai bázist tágítja, mint a filmes, aki az életnek a játékfilmből rendszerint kívül rekedő témáira irányítja kameráját. a szexualitás, a nyomor, a hulladékvilág, az ideológiai tabu jelenségeinek puszta rögzítése adott esetben revelatív és jelszerű lehet”

mondanom sem kell, hogy bódy kísérleti filmjei mindhárom irányzatból táplálkoznak. a hetvenes években a BBS-ben kialakuló elméleti vita lényegi kiindulópontja volt, hogy „elutasítottuk a hatvanas években kialakult fikciós típusokat, nemcsak a játékfilmek, hanem az akkori dokumentumfilmek egész fikciós rendszerét” – mondja bódy. az új narrativitás elemei nemcsak mozifilmjeiben, de kísérleti filmeiben is nyomon követhetőek. másrészt az elméleti hozzáállás sem idegen tőle. csatlakozva a film szemiotikai megközelítéséhez, maga is több előadást tartott, írásai jelentek meg a témakörben . filmjeit az elemző, kozmikus mozgások alapjain nyugvó látásmód, a véletlenekben rejlő szabályszerűség keresése, a tudós művész dekonstruáló és konstruáló szemlélete határozza meg.

bódy a filmet mint nyelvet közelítette meg. kísérleti filmeiben e nyelv működését vizsgálta. a négy bagatell a filmyelvi sorozat négy filmjét köti össze. írásomban az egy bagatellel foglalkozom. a bagatell szó eredeti jelentése csekélység, de a művészetben a kísérletezés (pl.: bartók béla tizennégy bagatell című zongoradarabja), a lényegi elemek vizsgálata, a „laboratóriumi” közeg, „zárt tér” megteremtése. csak azok a tényezők, egységek maradjanak meg benne, amik pusztán a vizsgálandó terület specifikus elemei. hasonló megjelölés, mint a cinema pur, vagy a triviális film. az egy bagatell is egy „egyszerű” helyzetet vizsgál. két „tér”, „esemény”, „történés”, „tartalom”, „beszédmód” stb. interferenciáját, egymásra hatását elemzi, mutatja be. mi történik akkor, ha két egymástól teljesen különböző területet ütköztetünk egymással. hamar eszünkbe jut az orosz montázsiskola eredményei és az eisensteini képlet 1+1=3. milyen viszony alakul ki a két tér egyes elemei között. mi az ami összekapcsolja és mi az ami elválasztja, szembefordítja őket akár úgy hogy az egyik megsemmisíti a másikat. a részeg cigány illusztrálja a szociológus monológját vagy kontrasztba kerül azzal, netán nevetségessé válik valamelyikük. e két terület a jelentésrétegek egész sorozatát hozza létre.


a valóság és a „tudomány” kontrasztja
bódy a „tudós művész” jól ismerte mind a tudomány, mind a művészet formai kiüresedésének jelenségét. amikor a nyelv csupán az esemény leírására és nem a megértésére szolgál. amkor csak mondjuk a szavakat, de nincs mögöttük semmi, csupán egy áltudományos ömlengés, tudálékos frázisok tartalom nélkül. egy mindentudó objektív szemszög nevetséges álcája mögé bújva ítéletet mondunk a világról. az egy bagatell iróniája ebből fakad. a részeg cigány kísérleti nyúlként illusztrálja a szociológus tudományoskodó beszédét. az illusztratív szerep azonban nem működik megfelelően, több „hiba” is becsúszik. először is a két eseménynek szinte semmi köze sincs egymáshoz, mégha kadnak is olyan pontok amik látszólag összekötik őket. másrészt a filmalkotó több filmnyelvi eszközt is alkalmaz annak érdekében, hogy az illusztratív viszonyt ellehetetlenítse. az dilettáns tudóst végérvényesen elszakítsa a kísérleti nyúlától .

szociológus olvassa a szöveget, ami már önmagában elbizonytalanító hatású a felkészültségét illetően. ráadásul olyan gesztusokat tesz, ami ellenmegy az általa előadott szöveg objektivitásának. El-el mosolyodik, nagyokat nyel, a tudós szerepet erőltet magára, már önmagáhban is nevetségessé teszik. az angol fordító hangja ahelyett, hogy komolyabbá tenné az elhangzottakat még tovább rombolja az tudós álcát. a szociológus tankönyv ízű beszéde sehogy sem akar illeszkedni a valósághoz, láthatóan még ő sem veszi komolyan amit mond, vagy nem érti és ez még rosszabb. a részeg cigány is jókat kuncog az egészen. és nem ő válik nevetségessé. tudatlansága eltörpül a tudomány zsarnoksága mellett. kiszolgáltatott állatkerti majom, udvari bolond vagy cirkuszi bohóc. ám ezek a jegyek szép lassan, sőt egyre inkább a szociológusra tevődnek át, éppen a kölcsönhatás, a reflexió következtében. a két szólam interferenciájából születik meg a jelentés.
a tudomány általánosságai gyakran mennyire távol kerülnek a valóságtól. a szociológus monológjában (mint egy tv bemondó) szövegszerűen is megjelenik, hogy a „fő ellenség a technika és a tudomány” (a hippie szerző egyik tételét idézve, összefoglalva). mintha az közvetítené a szociológus üzenete, hogyha timothy szerint megfogalmazot utat választjuk akkor a részeg cigány sorsára jutunk. és itt szintén a 60-as évek dokumentumfilmes gyakorlatának kritikáját figyelhetjük meg, a nagy szentenciák megfogalmazása, a tanulságok színpadias levonása, az objektivitás látszata mögé rejtve. ha tényleg ez jellemzi a tudományt, ha ilyen a tudományosság, akkor valóban veszélyes az emberre nézve. meneküljön ki merre lát.


a film mágikus hatalma
bódy az egy bagatellben a hagyományos dokumentumfilm készítés dekonstrukciójával, az irónia eszközével, nemcsak azt mutatja meg, ami helytelen, ami hibás, hanem a folymat, a két szólam interferenciája, az alkalmazott filmes és nem filmes eszközök egymásra hatása „kiadja annak a negatív formáját, ami útjában áll”. „éppen ezért érdekel a film – írja –, mint a közlés médiuma, mert benne egymásra lehet vonatkoztatni a különféle elkülönült kulturális kódrendszereket – mint a beszéd, a mozgás, a zene stb. –; amelyek így nemcsak hatásként totalizálhatók, hanem az egyik a másikat értelmezheti, tagolhatja. A filmben éppen ez a nagyszerű lehetőség, hogy a különböző médiumok kölcsönös egymásra vonatkoztatásával különféle gondolati rendszerek bonyolultan kiegyensúlyozott egysége jöhet létre”. az egy bagatellben is jól látható, hogy még ilyen elemi szintre redukált filmben is mennyire összetett jelentésréteg alakulhat ki a beszéd, a mozgás (pl.: tánc, kameramozgás), zene stb. által. a kész filmet az egyes elemek bonyolult hálózata, kölcsönhatása határozza meg, létrehozva vmi olyat, ami a valóságban nem létezik. és mégis a mechanizmusain, belső logikáján, érzelmi hatásán keresztül a valóságot tárja fel, mutatja meg.

az egy bagatell kísérleti jellegét a folymatos önrfelexív jegyek is erősítik. a film anyagára utaló jegyek nemcsak utal arra, hogy egy filmet látnuk, hanem kettős keretbe foglalja a történéseket, hangsúlyozva a zárt rendszert, azaz a kísérleti közeget. a megjelenő számok és ábrák is ezt a jelzik. egyrészről ez egy film, mely önmagát, önnön lehetőségeit ábrázolja, másrészt megjelenít egy problémát is, hogy a valóság objektív lenyomta csakis szubjektív módon rendezőthet el. ebben rejlik a film specifikuma. ez az ellentmondás táplálja minden megjelenített elem együvé tartozását és különállását, egymásra vonatkozását, jelentésteremtő hatását . a film egyszerre lehet a leleplezés eszköze és a hazúgság eszköze. leleplez, amikor megmutatja az események valós hátterét, elkendőz, amikor úgy teszi ezt, hogy valósként láttat olyan dolgokat, amik nicsenek vagy nem úgy vannak, ahogy megjeleníti őket.

az egy bagatell a felszínen a kábítószerek és az alkohol társadalomban betöltött szerepéről szól, különösen a kortárs amerikai hippie mozgalomra reflektál. a kábítószer és az alkohol egyrészről a mágikus, ősi világ személyiség felszabadító szere, másrészt a filmbeli tudományos álláspont látszólagos objektivitása mögött felsejlik az elítélő … a már említett viszony ami a szöveg és a szociológus között, ill. a szemléltető eszköz és a szöveg között. a szociológus szekpticizmusát timoty elméletével szemben alátámasztja a részeg cigány viselkedése. ugyanakkor a szociológus is lelepleződik, tudományossága hiteltelenné válik, egyedül a részeg cigány marad őszinte. a mágia mégis felülkerekedik.

a szociológus monológját hallgatva az a benyomásunk is támadhat, hogy az alkoholról és kábítószerről mondottak a filmről, a film társadalmi szerepéről is szólnak. a film mint kábítószer elképzelés is mindkét irányba értelmezhető. egyrészt a film illúzióvilágot teremt hasonlóan a tudatmódosító szerekhez, ugyanakkor fel is tárja/tárhatja a valóság lényegi mozzanatait, utat nyithat a lélek mélységei felé, hasonlóan az alkoholhoz vagy a kábítószerekhez. lealjasít vagy felemel, közel hoz vagy eltávolít, becsap vagy megvilágít, leleplez vagy elkendőz, közösséget vagy látsazközösséget hoz létre.

bódy a filmi kifejezés alapsejtjeit kutatva, a hagyományos formák tagadásán keresztül eljut, a különböző médiumok egymásra hatásán keresztül, a különböző gondolati rendszerek bonyolult egységének megteremtéséhez. a négy bagatell ezek közül az alapsejtek közül vizsgál és használ fel jónáhányat. bódy a kísérleti film és a „mozifilm” közötti viszony intenzitását – szerintem kissé ellentmodásosan – a minimumra csökkenti, elméleti tudásra redukálja: „a kétféle tevékenység közötti kölcsönhatás legfeljebb annyi, mintha valaki regények mellett elméleti tanulmányokat is ír a nyelvről; vagy táblaképek festése mellett anatómiával is foglalkozik, mint Leonardo, egyszóval nem kötelező” . Mégis a megújulás lehetőségei mind-mind e kísérletekből fakadnak.


felhasznált irodalom
▪ bódy gábor - önéletrajz
▪ hirsch tibor - bódy gábor filmrendezői pályaképe
▪ zsugán istván - a filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig
▪ bódy gábor - kreatív gondolkozó szerszám

3 megjegyzés:

kisemma írta...

Imádok mindent, ami magyar, hazai.:) Lehet titeket is érdekelne egy nagyon innovatív vállalkozás. Ha fűtésberendezés-cserén gondolkodtok, akkor szívesen ajánlanám Nektek az Intelligens Fűtőfóliát (). 1 évvel ezelőtt mi is kicseréltük a teljes fűtés-berendezésünket. Tehát már van elég tapasztalatunk ahhoz, hogy tiszta szívből ajánlani tudjam. Nagyon gazdaságos, komfortos meleget biztosít (hiszen az infrasugaraknak köszönhetően közvetlen az emberi testet, tárgyakat melegíti fel). Ami nagyon tetszett még, hogy a budapesti bemutatótermükben kipróbálhattam testközelből a fűtőfóliát és személyre szabott árajánlatot is készítettetek nekem. Ha titeket is érdekel, akkor feltétlenül látogassatok el az oldalukra:

kisemma írta...

Egyébként először itt olvastam az elektromos infrafűtésről: https://www.moefsz.hu/
Ha titeket is érdekel, lessetek rá! :)

kisemma írta...