Helyzetjelentés

Eltelt az első nap. Túl vagyok a nehezén, most már szabadon élvezem a programokat. A tegnapi napból elsősorban két beszélgetés hagyott bennem mélyebb nyomokat. Az egyik Zalán Vince Bódy-kötet bemutatója volt (beszégetőtárs Füzi Izabella volt). Ahol talán az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy miért nem nézünk Bódy filmeket, miért nincsenek jobban a köztudatban ezek a munkák, miért csak egy szűk réteg kíváncsi rájuk? Zalán Vince válasza egyszerű volt, de a lényegre tapintó. Azért mert nem elérhetőek a filmjei. Szemléletes példája a főzelék esete volt. Az ugyanis, hogy mivel a fiatalok nem ismerik a főzeléket, ezért nemis eszenk főzeléket :).


Talán még fontosabb azon kijelentése, hogy Bódy volt az, aki szinte egyedüállóként állította vissza a magyar film polgárjogát, megszabadítva az gazdasági mechanizmusok fogságából, utat nyitva a művészi kiteljesedés felé. Asszem ez Jelesre is elmondható, de ez a beszélgetés nem róla szólt. A másik beszélgetés Bódy személyéről és filmjeiről szólt. Vendégek Csaplár Vilmos (Bódy alkotótársa, forgatókönyvírója...), Szilágyi Ákos (költő, esztéta...), Báron György (filmkritikus) és a moderátor Forgács András (iró, szintén együttdolgozott több filmben Bódyval). A beszélgetés hosszan elnyúlt, de annál érdekfeszítőbb volt. Szó esett Bódy szervező tehetségéről, szerepeiről, csáberejéről, s ügynöki múltjáról, filmjeinek megvalósítási körülményeiről. Az ügynöki múlt kapcsán lényegében az derült ki, hogy mivel nem lehet tudni semmit a beszervezése körülményeiről, mivel ezek a dossziék még mindig nem hozzáférhetőek, csak a jelentéseit lehet megtekinteni, ezért nem is lehet ítélkezni. A jelentések kapcsán Csaplár Vilmos elmondta, hogy Bódy a jelentéseit nem volt hajlandó sem leírni, sem magnóra mondani, viszont annál többet beszélt, amit az írnok csak üggyel bajjal tudott követni. Másrészt azt is hangsúlyozta, hogy Bódy a legnagyobb bűntetést rótta ki magára öngyilkosságával. Bár azt nem tudjuk, hogy pontosan mi volt az oka annak, hogy önkezével vessen véget életének. Furcsa, hogy pont ezt emelem ki a beszélgetésből, miközben talán ennek van a legkevesebb jelentősége életművének megítélése kapcsán. De az bizonyos, hogy ez a szerep, sokban befolyásolta működését, és hát elég aktuális kérdés mmanapság. Forgács András azt mondta, hogy neki belefért még ez a szerep is Bódy személyiségébe és amikor megtudta tulajdonképpen semmi sem változott. Csaplár azért hozzáfűzte, hogy az zavarja Bódy ügynöki múltjával kapcsoltban, hogy azokkal szövetkezett, akiket nem kedvelt és úgy hogy ebből kihagyta azokat, akiket kedvelt. Elképzelhető, hogy többek között ez az ellentmondás vezetett öngyilkosságához is. De ezek már csak feltételezések. Amíg nem lehet hozzáférni minden dokumentumhoz, addig nem lehet érdemben nyilatkozni az üggyel kapcsolatban. Ezen kívül visszatérő elem volt Bódyval kapcsoltban, hogy mindenkit le tudott venni a lábáról, mindig tudta kivel kell kapcsolatba kerülnie ahhoz hogy elérje célját. Szervezőképessége, elméleti jártassága, filmes látásmódja példanélküli volt a szakmában mind Magyarországon, mind külföldön.

Már készítettem pár képen, viszont itt nincs USB úgyhogy majd később töltöm fel őket.

Végül a saját előadásomat is megemlíteném, mely bár egyáltalán nem sikerült fergetegesen, arra azért büszke vagyok, hogy a 8 pályázó közül az első háromba kerültem, s különdijjal értékelték munkámat.

Mai nap Jeles kerül a középpontba, amit kíváncsian várok, többek között azért is mivel személyesen még nem találkoztam vele...

Majd mindenről beszámolok, most egyenlőre ennyi.

Folytatása következik...